A burkolat be- és kimenetét fémburkolat választja el, biztosítva, hogy a bemenetbe belépõ folyadék a kimeneten keresztül ürüljön ki.

Általában tiszta folyadékokhoz tervezték õket, mivel a járókerék lapátjai és a szivattyúház között szûk távolság van, ami azt jelenti, hogy bármilyen szilárd anyag megállítja a járókereket. Ezért erõsen, magas homoktartalmú víz szivattyúzására nem alkalmasak!

A periférikus szivattyú elõnyei:

A standard változatok manometrikus szívómélysége akár 8 méter is lehet, ha lábszeleppel vannak felszerelve.

Vannak olyan verzióik is, amelyek nagy önfelszívó képességgel rendelkeznek, akár 6 M -ig, minden probléma nélkül kezelik a levegõ bejutását.

Alacsony térfogatáram nagy nyomáson, hasonlóan a fogaskerék szivattyúhoz, sebességváltó nélkül. Ez azt is jelenti, hogy kompakt kialakításúak, és alacsony tengelyirányú tolóerõ mellett hosszú élettartamúak.

A perifériás, vagy periférikus elektromos szivattyúkat általában közbensõ kategóriának lehet tekinteni a centrifugális szivattyúk és a térfogatszivattyúk között. Míg az elsõ kategóriában a nyomás növekedése az áramlási sebesség csökkenését vonja maga után, az utóbbiban az áramlási sebességet nem befolyásolja a nyomás. Ehelyett a perifériás szivattyúk görbéje a két szivattyúkategória közötti tendenciát követi.

A periférikus szivattyúk ezért különösen alkalmasak azoknak az igényeknek a kielégítésére, amelyeket más kis centrifugálszivattyúkkal nem lehetne kielégíteni, vagy ha magas nyomást kell biztosítani még alacsony áramlási sebesség mellett is.

Az alkalmazási területek az öntözéstõl a nyomás alá helyezett rendszerekig terjednek, a vízellátástól a mosórendszerekig.

A periférikus szivattyúk járókerék segítségével mûködnek, amelyet nagyszámú kisméretû, kétáramú radiális lapát jellemez (kettõs bemenettel) a kerület mentén. A forgórész belsejében lévõ centrifugális erõk keringési áramlást generálnak a járókerék és a burkolatcsatorna között. A folyadék és a járókerék kerületi sebessége alapvetõen megegyezik, míg a folyadék sebessége a burkolatcsatornán belül lényegesen alacsonyabb. Ezért a folyadék spirál alakú pályán áramlik a burkolatcsatornából a járókerékhez, amely többször megismétlõdik a kerület mentén. Minél gyakrabban keletkeznek ezek az „örvények”, annál nagyobb az energiaátvitel és következésképpen a keletkezõ nyomás. A spirálok száma növekszik az áramlás csökkentésekor, így részleges terhelések esetén az energiaátvitel és az elnyelt teljesítmény nagyobb.

A periférikus szivattyúk fõ jellemzõje , hogy nagyon nagy nyomást tudnak kifejteni alacsony áramlás mellett . A járókerék nagyon közel forog a szivattyú térfogatához, és a bemenet és a kimenet közötti nyomáskülönbség jelentõs. Ez a fõ oka annak, hogy a perifériás szivattyúk meglehetõsen zajosak, ami szigorúan kapcsolódik a mûködésükhöz. Ebbõl a szempontból azonban a perifériás szivattyúk olcsóbbak, mint a centrifugális szivattyúk, és egyes típusok nagy önfelszívó képességgel is rendelkeznek.